A lány,ki repülni vágyott

  Egyszer volt,hol nem volt. Volt a világon egy család a rettentő magas hegyoldalon, a fenyőerdő kis tisztásán.A családnak egyetlen gyermeke,egy aprócska leányzó ,akit Évának neveztek el.

 

A pici lány kedvenc időtöltése volt kiülni az erdő szélén a sziklaszirtre és gyönyörködött az elé táruló képben. A levegőben apró ködfátyol oszladozott a melengető napsugár hatására,amit szinte paplanként rúgott le magáról a tájkép,megmutatva szépségét.A domboldalak sárgállottak az éppen nyiladozó pitypangtengerben,kicsit balra a magasból szántóföldek szabályos párhuzamosságát pillantotta meg.Jobbra tekintve a távolban egy kicsi csillogó kék foltra lett figyelmes,ami a közeli halastó volt,ahol mindig mozgalmas horgász versenyeket rendeztek.Szemben vele egy völgy terült el,barátságos házak,utak találhatók ott a kerítések kígyózó sora szinte egybeolvadt az egyik háztól a másikig és így tovább!

 

De mégis a látványon túl a még kedvesebb időtöltése a madarak megfigyelése volt.Órákig tudta nézni a sziklaszirtről a halastó felé V alakban szárnyaló vadkacsákat, a darvak siklását a levegőben és a szirti sas keringését a magasban miközben prédára feni csőrét.

 

Ő maga is számtalanszor kiállt a szikla legszélére,kitárta karját behunyta szemét,érezte a szellő simogatását és elképzelte,amint ő maga is szárnyra kel. Repül a magasban,szabadon szárnyal,kering a levegőben,de amint kinyitotta a szemét rá kellett ébrednie,még mindig két lábon áll a földön.

Egyre jobban és jobban kívánta,sóhajtozott. A repülés utáni vágya erősödött.

Megkérdezte édesanyját:

 

-Mit tehetnék,ha valamit mindennél jobban szeretnék,de egyszerűen nem tudom megcsinálni?

Mire a válasz:

-Semmi sem lehetetlen,csak nagyon erősen kell akarni és elérheted célod!

 

A pici lány Éva elgondolkozott. Már amióta az eszét tudja azóta szeretne repülni,azóta álmodozik róla,ettől jobban már nem is akarhatná. Ha nem lehetetlen semmi se,akkor jó lesz,ha kipróbálom magam.Szépen óvatosan a szikla szélére lépett,körbenézett és a látvány teljesen magával ragadta. Lehunyta a szemét,kitárta karját és először elképzelte miként fog siklani a levegőben,mint a darvak,hogyan fog körözni,mint a sas ,és hirtelen lelépett a szikláról.

 

Talpa alól a szilárd talaj megszűnt létezni . Elkezdett sebesen zuhanni,füle mellett süvített a szél,karjai feleslegesen kapálóztak ,egyre gyorsabban közelített a szakadék aljához.

Fejében gondolatok kavarogtak miközben szédületes gyorsan közelített az ütközés:” Hiába a vágy,a tenni akarás,ha a képesség,az adottság nincs meg hozzá!” És hatalmas csattanással csapódott a földre. Kicsi élete eddig tartott. Ahol szétfolyt a vére megjelent egy angyal,aprócska szárnyakkal és saját képévé formálva újraélesztette varázserejével Évát.Megsajnálta a pici lányt!

Nagyon jó barátok lettek és ettől kezdve együtt repkedtek .A magasban a simogató napsugarak,a lágy szellő érintése, a csodaszép tájkép látványa mérhetetlen boldogságot váltott ki belőle.