Valahol az Alföldön létezik egy pici falu,melynek szélén a szem mintha a végtelenségig is ellátna az aranyló búzamezők fölött.Az aranysárga búzamezőt itt-ott tarkítja a cinóber vörös pipacsok sokasága és a búzavirágok kéksége.Az enyhe nyári szellő átfésüli a szálakat és lágyan ,kecsesen egy irányba hajladoznak. Amint a felkelő nap sugarai végigsimítják,a harmatcseppek csillanásával igazán csodaszép látványt nyújt.
Ebben a faluban élt Valéria.A Kovács család egyetlen leánya idén töltötte be 18. életévét. Mindig álmodozott egy nagy utazásról,hogy megismerhesse a világot. Az végtelen síkságon kívül más látványra is vágyott.Órákon át merengett,milyen lehet hegyet mászni és letekinteni a tetejéről. Milyen lehet úszni a tengerben?Milyen egy nagyvárosi élet a számtalan emberrel,magas toronyházaikkal?
Egy napon éppen aratáshoz készült a család. Valéria a szerszámos ládához rohant,mivel néhány apró javítani valóra akadt édesapja.A ládában sokféle dolog rejtőzött csak éppen azt nem találta,amit apukája kért tőle.Ezért kiborította az egészet a földre. A szétterülő szerszámok között egy csillogó követ pillantott meg.Kicsit poros volt,ezért megtörölgette.
Amint megtörölte,mozgást látott a kő belsejében. Közelebbről nézte és,mintha víz hullázását látta volna,sőt még a csobogást is hallotta. Mutató ujját közelebb tolta.Megsimítani,és érezni akarta azt a vizet.Egyszer csak az ujját beszippantotta a kő,majd az egész testét és egy hatalmas homokos tengerparton találta magát. A tenger hűs hullámnyelve nyaldosta a homokos partot,a nap ezer ágra sütött. Megmártózott a vízben,így a hőség elviselhetőbb,kellemesebb lett. Kifelé lépve vette észre lábát össze-vissza karmolták a kagylóhéjak és még egy medúzacsípés is marta bőrét.Fehér bőrét megégette a nap tüzes ereje és teljesen kipirosodott.Már nem is érezte olyan jól magát ott.
A parton megtalálta a csillogó követ,amit a homoktól kicsit meg kellett törölgetni.Ismét látszott a kőben valami: Olyan zöld volt,mint az egészséges moha, közelebbről nézve látszott hogy sok-sok fa egy hegyoldalon. Már tudta mit kell tennie. Mutatóujját odatartotta és a kő ismét magába szippantotta.
Hatalmas hegy lábánál találta magát. Felfelé nézvén észrevette,hogy a zöld,erdős rész fölött fehér,havas hegytető várja a felfedezést.Gyönyörű madárcsiripelések mellett kapkodta fejét hol ide,hol oda.Az erdő zöldje,a fák,cserjék gyümölcsei kedvére voltak. Ahogy haladt egyre feljebb lábai egyre fáradtabbak lettek,kapkodott levegő után a ritkuló oxigén miatt és egyre jobban fázott. Ekkor úgy érezte ebből most elég. Elővette a követ.
A kő is picit lederesedett,ezért megtörölgette. Ekkor sok pici embert vett észre benne,amint sietnek ki erre,ki arra.Már rutinosan engedte magát beszippantani a kőbe. Szája tátva maradt az égig érő házak rengetegétől és a sok ember hömpölygésétől az utcán. Mindenki rohant. Az úttesten szinte lehetetlen volt átkelni a rengeteg,autó és tömegközlekedési eszköztől.Bambult és nézte a nyüzsgést szinte bele is szédült. Hirtelen valaki meglökte és kezéből kikapta a csoda követ. Valéria észhez tért egyből és futott a tolvaj után. Szerencsére jó futó volt és hamar utolérte. Mire a tolvaj ijedtében eldobta a követ,ami a közeli park tavacskája mellett landolt. Ha a vízbe esett volna már nem találhatta volna meg.
Szép kis park volt ahogy lenyugodva körülnézett,de nem kockáztatott tovább. Az otthonára gondolt. Az egyszerű,csendes,alföldi falucskára és megtörölte a követ. Meglátta benne édesapját,amint kétségbeesett rohan valahova. A kő magába szippantotta és ő otthon találta magát.Édesapja simogatta az arcát. Egy hatalmas púp nőtt a fején. Amikor bement a szerszámos ládáért leszakadt a műhelyben egy polc és pont a fejére esett. Így sosem derül ki számára igaz volt-e utazása,vagy csak lázálom! Az otthon nyugtató,meleg érzése lecsillapította kalandvágyát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: