Fecske mama

  Május utolsó hetén érkezett meg Csivi a fiatal és csinos fecskelány . Nagy csapatban érkeztek,de Csivi és barátnője,Csicsi elválaszthatatlanok voltak. Szárnyaltak együtt az ég kékjében és a kellemesen melengető napsugár szívükbe melegséget ágyazott. Társra,családalapításra vágyakoztak. Jóképű,szépen szárnyalóból ,komoly választék volt ,de a mi kis fecskelányunk egy szerény,visszahúzódó legénykét szemelt ki magának.Nem kellett sokáig repülnie előtte Csuzi egyből beleszeretett a szépséges fecskelányba.

Szinte ugyanabban a percben talált egymásra Csivi  Csuzival,amikor barátnője is szerelembe esett egy jóképű fecskelegénnyel,aki a legjobb barátja volt Csuzinak. A két barát és a két barátnő egyszerre találta meg a szerelmet. Úgy döntöttek a fészküket is egymás mellé építik majd. Nagy izgalommal sürgetve a dolgot gyorsan összerakták szerelmi fészkük,amit hamarosan pici tojások töltöttek meg. Az ifjú pár nagyon boldog volt.De a szomszédban még nem volt gyermekáldás.

Csivi szeretettel melengette aprócska tojásait és izgalommal várta a tojások repedésének pillanatát. Látni szerette volna már fiókáit.Egy forró reggelen megmozdult az első tojás Csivi melengető tollai között. A fiatal mama büszkeségtől duzzadó begye gyönyörködve pillantotta meg apró törékeny fókáját,ezután sorra bújtak ki egymás után mind a négyen. Csivi nagyon boldog volt. Eközben a szomszéd fészekbe is megérkeztek a tojások. Öröm  járta át mindkét családot.

A forróság egyre elviselhetetlenebb volt,szinte fojtogató. A szülők repültek egyet a magasban kinyújtóztatni elgémberedett szárnyaikat,kissé hűsíteni magukat és élelemért a fiókáknak. Ekkor megpillantották a távolból gyors sebességgel közelítő óriási fekete felhőt,ami irtózatos erejű széllel feléjük közelített.Siettek haza a fiókákhoz,de már érződött a szél erősödése. Összebújtak szorosan és remegve várakoztak. A szél egyre erősebben süvített és csak úgy repkedtek körülöttük a kisebb nagyobb tárgyak.Egyik pillanatról a másikra jégdarabok kopogtak mindenfelé megrongálva vele a gondosan épített fészket.A fészek alján hatalmas lyuk tátongott. és két fióka azonnal lepottyant a magasból,kettőt még tartott egy darabig csőrével,de a gyenge fiókák nem bírták sokáig a küzdelmet a vihar erejével és két testvérük után zuhantak le a mélybe.Azon nyomban kihunyt pici életük szikrája. Csivi szíve meghasadt a fájdalomtól.

A vihar lassan elcsitult. Csivi egyedül maradt a pelyhes tollas fészekben,ami minden zuga elvesztett fiókáira emlékeztette. Egyedül maradt,mert Csuzi is ott hagyta. Őt hibáztatta csemetéik elvesztéséért. Amint így keseregve nedves tollait szárítgatta a nap,halk csivitelésre lett figyelmes a szomszéd fészekből. Barátnőjét sehol se látta,de még párját se! Ők is elvesztek a tomboló viharban. Bekukkantott a pihés fiókák közé és ismét melegség járta át szívét.

– Ne féljetek! Édesanyátok már nem jön vissza! Anyátok helyett leszek anyátok! Vigyázok rátok,amíg csak bírom!

 Így is lett anyai szíve fájdalma nem enyhült,de mégis orvosolta hangyányit az ártatlan fiókák nevelgetése.Gondosan megerősítgette a fészket,még egyszer ne történhessen tragédia és átadta legjobb tudását barátnője fiókáinak. Egyre közelebb érezte magához őket,mintha csak saját gyermekei lettek volna.Mire elérkezett az ősz,megtanultak repülni. Erős,egészséges fiatalokat nevelt belőlük. Közösen szárnyaltak a magasban,mint egy igazi nagy család és együtt indultak neki a vándorútnak a messzi ismeretlenbe,mert bíztak Csiviben,mintha édesanyjuk lett volna.Csivi a pótmama pedig barátnőjére gondolt,milyen büszke lenne rájuk,hiszen ő maga is ezt érzi… Saját fiókái emlékét,pedig örökké szívében viseli.