Egyszer valamikor réges- régen élt a Köles hegység zöldellő fenyőerdőjében,egy kicsiny falucskában egy szegény, jóravaló család.Dolgos, szorgos, kétkezi munkások voltak,akik a betevő falatért napkeltétől napnyugtáig robotoltak. Egyetlen gyermekük Gergő egy igazi álmodozó,fellegekben élő legényke volt. Bánkódtak is sokat miatta szülei, segítségnek nem volt megfelelő,mert álmai,hamar elragadták gondolatai folyását és így a munka nem is haladt,de ha elkészült se lett az igazi.
Egy napon,mikor mezőn bóklászott álmaiba mélyedve hirtelen felszaporodott a sötét felhők tömege feje felett.A szél irtózatos ereje fésülte át a fűszálakat és felkavarta a port,amitől alig látott valamit. Egyre több villám cikázott megfényesítve az eget és a dörgések se várattak magukra. Gergő reszketett,de nem is igazán a félelemtől,mint inkább attól,hogy bőrig ázott. De a vihar amilyen hirtelen jött,olyan gyorsan távozott is. A napsütéses égbolton színes szivárvány ívelt keresztül.
Gergő még sose látott szivárványt és csak ámult. Tekintetét nem tudta levenni róla és elhatározta,egyszer megmássza a szivárványt és a túloldalán új életet kezd. Talán itt lenne hely a maga fajta álmodozóknak is. Nem tudta miként juthat a szivárvány lábához ,ezért felkereste a falu végében élő javas asszonyt.
Az idős hölgy így szólt: Tudom miért keresel! A szivárványon átkelni nem egyszerű. Minden színe kér valamit érte cserébe,hogy felengedjen: A vörös: egy csepp vért kíván a sajátodból, A narancssárga: 1 db narancsot a királyi gyümölcsös kertből, a sárga a piciny sugarát a Napnak, a zöld: egy csodaszép zöld babér koszorút,a kék: egy kulacs tengervizet és végül a lila a legnehezebb: a király vadas kertjéből az oroszlán nyakában lévő lila szalagot szeretné.
Gergő nem esett kétségbe.Először elindult a szomszédos faluhoz,mert a tenger partjára épült. Belemártotta kulacsát és színültig töltötte. majd a part menti kis erdőben rátalált több órás keresgélés után a babérfára. Leveleiből megfonta a kívánt koszorút. Éjszaka titokban bemászott a király gyümölcsösébe és jó időbe telt,míg a rengeteg dísznövény és gyümölcsfa közül megtalálta a narancsot.Ekkor átmászott a vadas kertbe,ahol a mélyen szunyókáló állatok közül az oroszlán volt legmesszebb.A kerítésen megtalálta a gondozója köntösét. Gyorsan belebújt ,így becsapta oroszlánunk orrát.A mélyen alvó állatnak simogatni kezdte sörényét,majd finoman lehámozta róla a lila szalagot.Elrakott egy piciny tükröt is táskájába és útnak indult.
Majdnem egy évig vándorolt míg egy napon ismét nyári zivatarba keveredett. Amennyire félt,annyira örült is,mert tudta közel jár céljához. Így is történt. a vihar elvonultával megjelent a színes ívű szivárvány. Szaladt a lábához és átadta ajándékait. A lila lábához helyezte a szalagot, kékhez a kulacs tengervizet,a zöldhöz a babér koszorút, a narancssárgához a narancsot, a citromsárgához elővette kicsi tükrét és a nap sugarait a szivárvány sárgájára irányította. Majd a vörös következett. A tükröt eltörte és egy szilánkkal az ujjbegyébe metszett,egyből kiserkent egy pár csepp vér a szivárvány vörös csíkjának lábához.
Ekkor varázslatos dolog történt. A szivárvány,mint egy csíkos szőnyeg megszilárdulva várta Gergő átlépkedjen rajta álmai világába. Örömében szinte átperdült a színes íven. Amint a végére ért,nem teljesen az a kép fogadta,amire számított. Mintha üvegen keresztül látná eddigi életét. Látta,amint szülei reggeltől estig dolgoznak,azt is ő mennyire haszontalan,lusta,álmodozó volt. És a legutolsó kép a szüleit mutatja betegen,ágyban fekve.Azonnal visszaszaladt a szivárványon és hazasietett a lehető leggyorsabban.
Hazaérve A szülei tényleg betegen feküdtek. Gergő ápolgatta őket és dolgozott helyettük,míg meggyógyultak. Rájött egy komoly dologra. Az életet élni kell,nem álmodni róla! Figyelni kell a másikra,mert sosem tudod,mennyire fontos vagy szeretteidnek,ha eltűnsz életükből. És a legfontosabb: azért az álmokat se kell elfelejteni. Gergő ettől kezdve leírta álmait és csodaszép könyvek lettek belőle. Híres íróként már tudta támogatni szüleit,akiknek már ezután nem kellett annyit dolgozniuk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: